Szerző Téma: Egyszerű vevőkészülékek  (Megtekintve 21002 alkalommal)

Nem elérhető ha6pc

  • Hero Member
  • *****
  • Hozzászólások: 4 012
  • Karma: +1113/-24
    • Profil megtekintése
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #30 Dátum: 2008 December 02, 23:18 »
Ha már évkönyv és egyszerű vevő: A 2002 ék.-ben HA8RM "Net Radio"-jából is lehetne csipegetni ötleteket.

Pár hozzászólással korábban említettem az UL1402-t. No,akkor az UL1042 inkább.

Nem elérhető hg2ecz

  • Hero Member
  • *****
  • Hozzászólások: 1 522
  • Karma: +747/-4
    • Profil megtekintése
    • http://hg2ecz.ham.hu
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #31 Dátum: 2008 December 03, 19:30 »
Érdekes tapasztalattal "gazdagodtam" a héten: egyik fiatal rádióamatőr barátom összerakott egy SoftRock v6.1 -es 80 méteres adó-vevő készüléket. Azonban nem indult el neki.



Kb. 10 darab tranzisztor felül + ellenállás + kondi + néhány tekercs, alján sok SMD alkatrész. 7 IC (2 db 74HC74-ből 2 bites számlálók, 2 db FST3253 analóg kapcsoló vételi- a másik adó oldali keverőként  és 3 db 8 lábú kettő-kettő-kettő műveleti erősítőt tartalmazó TLV2462 SMD tok), és sok-sok 1206 méreű SMD kondenzátor.

Jelenség: nem működik és nem tudja miért. Annyit megállapított, hogy az útmutatóban leírt 40-50 mA helyett alig 4 mA áramot vesz fel. Így megkeresett az összerakott NYÁK-jával a dolgok feladása helyett. Szerencsére.

Először volt dolgom ezzel a típussal, de rutinos szakemberként a kapcsolási rajzot kinyomtattam, és szisztematikusan elkezdtem haladni.
- Oszci rezeg? Ehhez volt egy digimultim, ami 10 MHz-ig mér TTL jeleket és éppen kéznél az FT817-es készülékem (Feltöltött akkumulátorral, ad-hoc eseményre kész állapotban !!! :) ).

28,2 MHz-es kvarcoszci, erősítőfokozat majd 74HC74-ekből készített osztólánc, amely kimenetén nincs jelen semmi frekvencia. Ekkor elővettem a picinyke FT817-emet, asztalra tettem, antennabemenetébe bedugtam egy arasznyi drótot, majd a kristály alá hangoltam 1 kHz-el. Semmi.

Oszcit megnéztem, a Colpitts oszciban levő emitter-föld közti kondi névértéke - amely adata a kapcsolási rajzra nem volt beírva, irreálisan nagy volt (104 szerepelt rajta). Ezt kicserélve fügyült az FT817. Oké, a többi ment.

------------

Konklúziók:
- amit a fiatal tanonc mentor nélkül elronthat, van esély hogy el is ront. Ezzel nincs is baj, így tanultunk mindannyian.
- azzal már több a probléma, hogy ekkor nem tudja, mitévő legyen? /* De honnan is tudná, nem így született egyikünk sem! */

Elgondolkoztam azon, hogy ami nekem és sokunknak természetes (Működő rádióvevő - arasznyi drót rádug az antenna bemenet meleg pontjára, majd kristály alá hangolom) --- az ifjak számára eddig eljutni nem természetes dolog.

* 1. Mert nincs vevőkészüléke - akár csak egy scannere - jelszintmérővel. (még a csak FM scanner is sokmindenre jó)
* 2. Mert tanácstalan, hogyan mérje ki másik vevővel az adó oszcillátorát, felharmonikusok erősségét, stb.

Kérdésként kaptam, nem érti mit vett az FT817, hiszen nem is volt adásra kapcsolva a SoftRock.... Azon meglepődött, mikor közöltem, hogy az oszci is "kiszór" annyit, hogy közeltérből vehető legyen érzékeny vevővel.

Valahogy ezeket a praktikákat, magát az egyszerű RF mérést és trükkjeit kellene jobban tudatosítanunk a kezdők között, mintsem azt, hogy a "tranzisztor mely gyártási paramétere határozza meg a felső határfrekvenciáját" (Vizsgakérdés volt ez idén! De minek ...).

-------

Ha már ki tudod mérni a rádiód alap dolgait rendelkezésre álló eszközökkel (Scanner vagy adó-vevő vétel állásban, légszerelt audionkapcsolás - hogy lássd körülbelül milyen erősen rezeg,  kész rádió felhasználása alkalmi jelgenerátornak, stb.) Szóval ha ezt megtanítjuk egymásnak, már fél siker a barkácsolás felé.

Ne felejtsük, az első kudarc és ugyanekkor az átsegítő mentor hiánya végzetes lehet a későbbi barkácsolási kedvet tekintve. Ezzel a módszerrel is növelve a konzervrádiós-arányt...
« Utoljára szerkesztve: 2008 December 03, 19:35 írta hg2ecz »

Nem elérhető hg2ecz

  • Hero Member
  • *****
  • Hozzászólások: 1 522
  • Karma: +747/-4
    • Profil megtekintése
    • http://hg2ecz.ham.hu
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #32 Dátum: 2008 December 03, 20:07 »
Előző hozzászólásommal kapcsolatos gondolatokat itt célszerű folytatni:

http://forum.hasix.org/smf/index.php/topic,1822.msg16283.html#msg16283
« Utoljára szerkesztve: 2008 December 03, 20:09 írta hg2ecz »

Nem elérhető ha6pc

  • Hero Member
  • *****
  • Hozzászólások: 4 012
  • Karma: +1113/-24
    • Profil megtekintése
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #33 Dátum: 2008 December 03, 22:55 »
Lehet,hogy már volt valamely topikban,de ide tartozó:
http://www.mikroe.com/en/books/rrbook/rrbook.htm

Nem elérhető ha6pc

  • Hero Member
  • *****
  • Hozzászólások: 4 012
  • Karma: +1113/-24
    • Profil megtekintése

Nem elérhető HA5OB

  • Hero Member
  • *****
  • Hozzászólások: 750
  • Karma: +153/-6
    • Profil megtekintése
    • HA5OB
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #35 Dátum: 2008 December 05, 09:44 »
Sziasztok!

Itt is található jópár, egyszerű vevőkészülék. Vannak igazi deszkamodellek is  -_-

73 , Zoli

ha5flt

  • Vendég
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #36 Dátum: 2008 December 05, 10:20 »
Hát ez jó: http://www.geocities.com/pa2ohh/05dfcw.htm :-)
Ez április elsejére készülhetett, ugye?

Nem elérhető HG9IEG

  • Sr. Member
  • ****
  • Hozzászólások: 447
  • Karma: +21/-86
    • Profil megtekintése
    • http://hg9ieg.atw.hu/
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #37 Dátum: 2008 December 05, 13:10 »
off
Nem (tudom), hanem ez:
http://users.atw.hu/hg9ieg/cw_8.htm
készült április elsejére.
on
Gábor, Kazincbarcika.

ha5flt

  • Vendég
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #38 Dátum: 2008 December 05, 13:35 »
Remek. :-) Nem láttam még.

Nem elérhető ha2mn

  • Hero Member
  • *****
  • Hozzászólások: 1 100
  • Karma: +336/-10
    • Profil megtekintése
    • HA2MN's PAGES
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #39 Dátum: 2008 December 07, 15:53 »
Differenciál szabályozású (javított Huff & Puff) oszcillátor RX VFO vagy általános jelgenerátorként

A Huff & Puff elven működő oszcillátorok elvét PA0KSB (sk) publikálta első ízben, 1973-ban. A konstrukció alapját az akkor elterjedő TTL IC-k alapozták meg, ma a nagy sebességű, olcsó, szinte mindenhol beszerezhető CMOS áramkörök segítik e konstrukció kivitelezését.

A stabilizálás lényege, hogy a VFO frekvencia utolsó számjegyét (Hz) mérve és egy órajelhez hasonlítva eltérés esetén hibajel keletkezik, amely a VFO-ban kapacitásdiódán keresztül igyekszik korrigálni a hibát egy bizonyos tartományon belül. Ez a tartomány a lépésköz, amely annál nagyobb stabilitást biztosít, mimnél nagyobb a Hz-ben megszabott lépésköz. A lépésközből akkor lép egy fél lépésközzel tovább a VFO, amikor hangoljuk, illetve a környezeti hatások miatt a VFO (hőmérsékletváltozás, mikrofónia, durva mechanikai hatások) a lépésköz felén túl kénytelen a frekvenciáját megváltoztatni (durva hatások durva változásokat okoznak).

A nyugalomban lévő VFO esetében viszont +1/- 1 Hz frekvenciastabilitás érhető el, de nem azonnal a bekapcsolási folyamatok miatt. A VFO nem „emlékszik” az utolsó beállított frekvenciára sem, hiszen a szabályozás csak frekvencia utolsó számjegyére tud keresni és a lépésközön belül arra zárni.

E VFO-k főleg egyszerű amatőr vevőkészülékekhez (szinkrodin, Poljakov, egyszerű szuper) és általános nagyfrekvenciás jelforráskén alkalmazhatóak. A VFO kimeneti jele frekvenciamodulált, főleg akkor, ha nagy az instabilitás és nagyon aktív a szabályozás (rángatja a változni akaró vivőfrekvenciát), továbbá a fővivőtől +/-  x Hz távolságban oldalvivőket tartalmaz. E távolság (x) függ a lépésköz frekvenciájától is, ezért e VFO-k adóberendezésban nem alkalmazhatóak.

A szabadonfutó VFO akkor stabil, ha hőkompenzált, mechanikailag szilárd és a mechanikai feszültségek megszüntetésre kerültek (öregítés). A jó stabilitás ugyan amatőr körülmények között is elérhető, azonban a különleges alkatrészek ma nehezen szerezhetőek be, a mechanikai megoldások és az elektronika beállítása hosszadalmas idő és energiaráfordítást igényel.

A kezdő amatőr számára egy jobb minőségű VFO megépítése a legnagyobb kihívás. A Huff & Puff stabilizáció lehetővé teszi használható VFO megépítését lényegesen kisebb energia és anyagi ráfordítással, olcsó és könnyen beszerezhető alkatrészek segítségével. E stabilizálás azonban nem csodaszer (mint ahogy azt sokan állítják), nem versenyezhet a PLL és DDS elvű jelforrásokkal, de kielégítő megoldást nyújt egyszerűbb vevőkészülékek építése esetén és a sávokban való figyeléshez.

Minden esetre elmondható, hogy a nagyon vad szabadonfutó oszcillátor is megszelídíthető segítségével, a frekvenciában folyamatosan fel, s alá vándorló oszcillátor is megfoghatóvá és használhatóvá válik, ha a jó VFO építésének alapszabályait betartjuk. Kritikus a hőmérsékleti instabilitás kiküszöbölése, ezen a zárt dobozba való elhelyezés segít, a mechanikailag stabil szerelés pedig jelentősen csökkenti a rezgések által kikényszerített frekvenciaváltozásokat, az öregítés pedig csökkenti az építéskor és a szereléskor keletkezett mechanikai feszültségeket. Vagyis a Huff & Puff szabályozás akkor a leghatékonyabb, ha minél kevesebbszer kell közbeavatkoznia a frekvencia megváltozását korrigálandó.

Az oszcillátor szándékos elhangolásakor az új frekvencia környezetében a legközelebbi lépésközi frekvenciára zár.

G0UPL közzétett egy 1 és fél IC-s, 32 Hz-es lépésközű szabályzó rendszert, amelyben az oszcillátort a maradék fél IC segítségével oldotta meg. 100-120 kHz-es elhangolást tudott biztosított egy kapacitásdiódával, amely egyben a rezgőkör frekvenciastabilitását is biztosította. Igy valójában két olcsó IC-vel és egy nagyon olcsó órakristállyal (32768 Hz) kiemelkedő stabilitásról számolt be.

E kapcsolást kísérleti panelen utánépítve az volt a tapasztalat, hogy a stabilitás időleges, a rezgőkör a frekvencianövelő hajlamát a szabályozás ugyan időlegesen megfogta, de a stabil frekvenciát csak addig volt képes tartani az asztalon (nyiklő-nyakló, a huzattól és az asztal rázkódásától is) szenvedő oszcillátor, amíg a szabályozási tartományból ki nem lépett és ilyenkor 3-5 lépésközt is elugrott. Érdekes módon a szabályozást a rezgőkör másik oldalára áthelyezve a vándorlás iránya megváltozott, a rezgőkör a csökkenő frekvenciák irányába kezdett törekedni.

E kísérletek alapján a következő kapcsolást dolgoztam ki. A CMOS kapu által alkotott oszcillátor mindkét oldalába elhelyeztem a szabályozást és az egyik oldalon az integrált hibajel, míg a másik oldalon a negált hibajel integráltja szabályozza az oszcillátort. Ezáltal megvalósult egy hídkapcsolású szabályozás, amely differenciáltan hat és jelentősen növeli a stabilitást. Ez lehetővé tette, hogy a lépésközt némi kompromisszummal 8 Hz-re is csökkentsem a kísérleti elrendezésben, ami lényegesen kényelmesebb az állomásokra való pontos ráhangolás szempontjából. A hangolható frekvenciatartomány lényegesen kiterjesztettem az eredeti kapcsoláshoz képest forgókondenzátor alkalmazásával. Természetesen a rezgőkör elemeinek átméretezésével 20-30 MHz tartományban működtethető az oszcillátor, noha ilye kísérletet nem végeztem, de 15,5 MHz-ig már sikerült eljutni.

A közölt kapcsolás a következőképpen működik: Az IC2-es egy 32768 Hz-es kvarccal épült referencia oszcillátor. Ez az IC egy nagy sebességű, 14 fokozatú osztó és oszcillátor, amely a referenciának használt 8 és 32 Hz-en kívül még számos frekvenciát előállít. Ezekből az 512 Hz mint önhang (és távíró gyakorló jelforrás) hasznosítható, kapcsolgatva az IC3 „D” jelű kapujának „A” bementét (rövidzárra) ad ki hangot. Az IC3 „C” jelű kapuján 1024 Hz van folyamatosan jelen, míg a „B” jelű kapun 2048 Hz. E két (végül is három) hang mérési célra (pl. SSB adó beállításra) is jól hasznosítható.

A VFO az IC1 „D1” jelű kapujával épült meg, amely egy nagy sebességű D flip-flop - inverternek kötve. A CMOS kapuval épült szabadonfutó oszcillátorok nem arról híresek, hogy stabilitásukkal kivívnák a rádióamatőrök csodálatát. Nos, ez az oszcillátor is szabadon futva fel, s alá száguldozott mondhatni, ahogy a szél fújt, továbbá az asztalra mért dühös ökölcsapások csak tovább rontották a helyzetet. A „D2” flip-flop az oszcillátor és a referenciajel (8 vagy 32 Hz) alapján generálja a hibajelet, amelyet a két kimenetre kötött integráló tag alakít át vezérlőfeszültséggé a LED-ek számára. Ezek kapacitásdiódaként kiválóan beváltak (csak az 5 mm átmérőjű, hagyományos, piros (nem rózsaszín) LED ajánlott). Az R10 és az R11-es ellenállások segítségével állítható be a szabályozás időállandója. Itt kell megjegyezni, hogy a túl gyors szabályozás hevesen rángatja az oszcillátort, ezért nem látszik célszerűnek kis értékű ellenállásokat alkalmazni. A stabilitást és a kimenő jelalakot tovább javítja az integrátorra ellenálláson keresztül kapcsolt nyitóirányú LED. Hogy miért, erre magyarázatot nem tudok adni, a kísérletek viszont igazolták e tényt. A kapcsolás sajátossága, hogy a fővivőtől +/-64 Hz távolságban –35, -40 dB szintű oldalvivők találhatóak, a nyitóirányú LED-ek mindkét oldalon e vivőket –60 dB-re szorították vissza.

Sajnos, az IC1 „D1” kapu negált kimenete állandóan magas szinten van, így a VFO leválasztását a kimenettől az IC3 „A” jelű kapuja szolgálja. A kimenetet nagy feszültségű kondenzátor választja le a kapuról (biztos ami biztos alapon), az ellenállásosztók segítségével frekvenciától függetlenül állandó szintű 1,2V, illetve 0,125V lett beállítva. Az osztó tetején 2,5V van. A leválasztó kapu alkalmazásának ára, hogy az egyik 64 Hz távolságban lévő oldalvivő a fővivőhöz képest -60-ról –25 dB szintre növekedett. Sajnos a leválasztás a terhelés frekvenciaváltozást okozó visszahatásának kiküszöbölése érdekében elkerülhetetlen.

Az oszcillátor szabályosan megépítve és tokozva a maga kategóriájában várhatóan kiemelkedő stabilitást fog mutatni. Kiválóan alkalmas lehet RX-hez és általános jelforrásként való alkalmazásokhoz. A látszólag eltúlzott mennyiségű szűrőkondenzátor alkalmazása indokolt a tápfeszültségen keresztül történő moduláció elkerülése és EMC kompatibilitás miatt. Minden IC a központi tápsín csomópontjáról külön kap tápfeszültséget. Az oszcillátorhoz önálló feszültségstabilizátor (7805-tel) erősen ajánlott.

A forgókondenzátor kiváló minőségű legyen (a szerző kísérletben alkalmazott régi légforgója ugyan áttételes, frekvenciában növekvő irányban hangolva először csökken a frekvencia mechanikai hiba miatt).

A Huff & Puff oszcillátorok számos változata létezik, az egyszerűbbektől kezdve az egészen kifinomult kapcsolásokig. A technológia korlátjait az előzőekben ismertettem, az egyszerűbb megoldásokkal célszerű első lépésben megismerkedni. Önállóan épített, vagy már létező vezéroszcillátorok szabályozására is alkalmas, némi módosítással (beleértve a bemutatott kapcsolást is).
73, dx de Tibi, HA2MN

ha5kj

  • Vendég
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #40 Dátum: 2008 December 08, 13:13 »
Szevasztok.
Eléggé hasonló tapasztalatokat szereztem én is a frekvenciára zárt szabályzásokkal, de más, például OM3CPH is ilyesmiket ír. Én 10 Hz eltérésen felül kezdtem beavatkozni a varikappal a VFO lelkébe. Amikor néhány hónap kűzdelem után barátságosan kezdett viselkedni az áramköröm rájöttem, hogy nem véletlenül senki nem alkalmaz FLL-t. Igaz, én nem ennyire egyszerű áramköri elemekkel dolgoztam. Egy pikkel mértem a frekit, eltároltam az értékét, és a digiteknek megfelelően súlyozva próbáltam szabályozni. A pikek PCM kimenetei a lépésköz miatt eleve használhatatlanok, ezért 3 db digitális, 256 lépéses poti hídkapcsolásával értem el, hogy 64 ezer lépésben tudjak hangolni 300 kHz tartományban.  A hangolás optikai tárcsával történt, egy megszakítási rutinból. A VFO saját erőből mászott felfelé, és amikor a 10 Hz-et meghaladta az eltérés visszarántotta a frekit a varikap.  Ez gyönyörűen hallatszott amikor egy távirójelet figyeltem a sávban. Rosszabb VFO-nál gyakoribb volt az ugrándozás a szabályzási frekihatárok között, Stabilabb vFO esetén ritkább, de az biztos, hogy a vételi fütty folyton változott. Nem segített ezen semmiféle időállandó változtatás, mert amig az érzékelési határokon belül vagyok, nem hangol a varikap, csak az oszci kedvétől függ, mennyi a freki, és hogyan változik. Végül feladtam, és nem szóltam senkinek. Persze lehet hogy másnak sikerült volna.  Abban viszont biztos vagyok, hogy ha egy kezdő, az egyszerű vevőjéhez nekilát ilyesmit csinálni totálisan csődbe jut. Rájön, hogy nem ért az elektromossághoz és elmegy a kedve az áramköröktől, rádióamatőrködéstől. Szerintem sokkal jobb elfogadni, hogy kell csinálni valamilyen VFO-t. Kezdetben mindegy milyet, csak rezegjen, körülbelül abban a tartományban ahol kellene. Kell továbbá egy frekimérő. Ami később a skála lesz. Ebből az a jó, ami max 1db IC-ből áll, meg a kijelzőből, kezdő ezt is el tudja kötni vidáman, és több esélye van, hogy megtalálja a kábelezési hibát. Aztán be kell kapcsolni a VFO-t, fel kell írni a frekijét bekapcsolás után, majd percenként, tízpercenként végül óránként.  Ezt addig kell csinálni, amig a freki egy irányba változik. Fél nap vagy egy nap után az oszcillátor freki kezd ide oda csapkodni. Nem a 100 Hz-ek, hanem a 10, esetleg 1 Hz-ek. Ekkor állt be a termikus stabil állapot. Ez lesz az oszcillátor. A freki egy 3.5 megás oszcinál 3-4 kHz-et változik a bekapcsolási és stabil állapot között. A változás nagy része az első tíz percre esik. Ezután egyre tovább marad meg a vevő egy SSB állomáson, anélkül, hogy a hangoláshoz kellene nyúlni. De már használható, pedig csak egy fet, meg egy emitter követő van benne. Aztán lehet kísérletezni. A 10 perc bemelegedés lefaragható, ha megpróbáljuk csökkenteni az oszci áramfelvételét, és az oszcillált jel amplitúdóját. Erősíteni lehet akkor is, amikor már stabil a jel. Kisebb áram, kisebb jel kevesebb hőtermeléssel jár. A stabil állapotban tapasztalható ugrándozás is javítható. Itt jön az alkatrészek kiválasztása. Kerülni kell a kerámia, és műanyag dielektrikumu kondikat. A légtrimmer, csillámkondi a jó. Igaz, ezek gyakran nagyobbak az egész áramkörnél, ez van. De persze az az igazán jó, amit kipróbáltunk, és az alkatrész igazolja az elképzelésünket.
Én azt gondolom, a legegyszerűbb 2 db IC-ből összerakni egy oszcit, ( egy pik meg egy DDS IC) ami folyamatosan hangolható tetszőleges lépésekben mondjuk 0 és 160 MHz tartományban, és van egy freki kijelzője. Akkora mint egy gyufásdoboz, és olyan stabil mint a referencia kvarca. Ezt akár BFO-nak, hanggenerátornak VFO-nak lehet használni, és egyszer és mindenkorra megoldja az oszcillátor, vagy szignálgenerátor kérdést jó időre, közben lehetőséget nyujt további fejlesztésekhez, például PLL oszci készítéshez, vagy SDR vevőhöz. Az egész kezdetben ijesztőnek tűnik, mert alig látni az IC-k lábait, és több tixoval összeragasztott szemüveget kell felkötni a füleimre, kitámasztani a kezeimet forrasztáskor, és más -kinek mi baja- problémát lekűzdeni. De az eredmény kárpótol.
És további amatőrködésre inspirál.
    73! Jóska

Nem elérhető ha6pc

  • Hero Member
  • *****
  • Hozzászólások: 4 012
  • Karma: +1113/-24
    • Profil megtekintése
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #41 Dátum: 2008 December 08, 15:42 »
Amit írtál Jóska,az nagyon igaz. (mindegy milyen oszcillátor,csak rezegjen)
Ha ez fennáll-hozzávetőleges stabilitással-akkor lehet ilyen nüanszokkal babrálni,hogy: a VFO-tekercs többszöri kifőzése-hőkezelése mechanikai öregbítés céljából,el lehet merülni a kondenzátorok kiválasztásán (anyagismeret könyvek) hőfokfüggés,jóság,hosszúidejű stabilitás,stb szempontok alapján.
Itt megjegyzem,hogy a műanyag kondenzátorok bizonyos fajtáját a Polisztirol ("KS") anyagúakat nyugodtan lehet használni,csak a rögzítés macerás (ragasztás),és gondoskodni kell,hogy ne tudjon nedvet,párát magábaszívni (fém-kerámia tokos styroflex). Gyakorlatilag (elméletileg is) teljesen egyenértékű tud lenni a csillámkondival.
A jó VFO egyszerű,de az anyagok minősége "kiszól" belőle.
Nagyon szép a Tibor FLL-je,de már önmagában is bonyolultabb,mint egy "egyszerű vevő". Azzal együtt hasznos lehet,az említett okokból.

ha5kj

  • Vendég
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #42 Dátum: 2008 December 08, 17:17 »
Hali.
Én azt szeretném, ha más is megpróbálkozna a DDS oszcikkal. Bármelyik csippel szivesen foglalkozom ha segítség kell.( néhányan már tudják). Megpróbálok mellékelni egy dds generátor rajzot ( talán nem túl nagy ), hogy a dolog egyszerűségét szemléltessem. Csak páka kell hozzá, és elszántság.

ha5flt

  • Vendég
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #43 Dátum: 2008 December 08, 17:38 »
Én elkészítettem egyet egy AD-vel, a fényképeket csatoltam is annak idején. Ott maradt abba, hogy bár a szűrő láthatóan hatásos lett és a megfelelő helyen, nem tetszett a frekvencia növelésével jelentősen változó szintű kimenőjel, ill. kellett még alkatrész (BFR96), hogy meglegyen a stabil +17dBm-es kimenet (szereztem pár SRA-1H-t a bolhapiacról, lejjebb nem adom :-) ), mert az MAR igencsak melegedett - nem szabad nagyon meghajtani. Szóval eddig nem tűnt alkalmasnak az eszköz, hogy építsek rá... Tehát kerestem egy szintszabályzó kapcsolást, és a nemsokára fel szeretném újítani a próbálkozásokat (dobozolással egybekötve - szép és sokgombos keypad-et is szereztem azóta). Az LC-mérő bejezése is fontos volt, ami közben végre megtörtént.
« Utoljára szerkesztve: 2008 December 08, 17:47 írta ha5flt »

ha5flt

  • Vendég
Re: Egyszerű vevőkészülékek
« Válasz #44 Dátum: 2008 December 08, 17:46 »
Ja, és a hétvégén megterveztem egy FST-3125 / 74AC86 / 3x T1-1T trafós keverő-NYÁK-ot, nemsokára elkészíttetem - vevőoldalon mindeképpen azzal szeretnék majd keverni...